
Egy nap Bettivel Amerikában
Legújabb blog posztunkban, az “Egy nap Bettivel Amerikában”-ban öregdiákunk beszámolóját olvashatjátok.
Sziasztok! Betti vagyok. A 2024–25-ös tanévet töltöttem Amerikában, Illinois államban, egy kisebb városkában, Washingtonban. Ebben a posztban elolvashatjátok, hogy is nézett ki egy átlagos hétfői napom.
Késői iskolakezdés, kávé a barátnőmmel
Nálunk hétfőnként mindig egy órával később kezdődött a suli, így csak 9-kor csengettek be. Általában 7:30 körül keltem, és 8:00-ra már el is készültem. A barátnőm, Willow 8:05-kor jött értem, és indultunk is a helyi kávézóba. A reggeli kávé után meg sem álltunk az iskoláig. Végzősként mindig a Senior Parking Lot-ba parkoltunk, ami közvetlen az iskola előtt volt. 8:30 körül már besétáltunk, általában mindig a főbejáraton át.
Lakberendezéstől az anatómia óráig
Az első órám lakberendezés volt – nagyon élveztem, mert különböző méretű házak berendezéséről tanulhattunk. Ezt követte az amerikai történelem, ami bevallom, nem tartozott a kedvenceim közé. Szerencsére a harmadik órám lyukas óra volt, így zenét hallgathattam, vagy átnézhettem a jegyzeteimet.
A negyedik órám főző óra volt – mindig finomságokat készítettünk négyfős csoportokban. Imádtam, hogy a végén mindent meg lehetett kóstolni! Az ötödik órám anatómia volt, ahova egy másik cserediákkal jártam. Volt, hogy boncoltunk is, de többnyire jegyzeteltünk vagy feladatlapot oldottunk meg.
Ebéd és kreatív írás
12:40-kor ebédszünet! A barátnőimmel mentünk az ebédlőbe, közben megbeszéltük a hétvégi programokat. Az ebéd után a hatodik órám kreatív írás volt. Ezen az órán mindig jól éreztem magam, mivel az egyik haverom mellett ültem, aki feldobta a hangulatot. Itt különböző történeteket írtunk, és megtanultuk, hogyan lehet érdekesebbé tenni a szövegeinket.
Az iskolai napomat algebra órával zártam. Ilyenkorra már mindenki fáradt volt, de a tanárnő próbálta feldobni az órát, hogy figyelni tudjunk.
Foci edzés és esti programok
14:54-kor véget ért az iskola. Willow-val találkoztam a folyosón, majd átöltöztünk az edzéshez. A tavaszi szezonban fociztam – előtte még soha nem játszottam, de mindenki segítőkész volt, így hamar belejöttem. 15:30-tól 17:00-ig tartottak az edzések, jó hangulatban, sok nevetéssel. Az edzés végén mindig átbeszéltük a hibákat és készültünk a következő meccsre.
Edzés után Willow-val elmentünk vacsorázni, néha még beugrottunk a Walmartba vagy a Targetbe is, hogy egy kis extra időt együtt töltsünk. 19:00 körül értünk haza.
Családi este és búcsú a nap végén
Hazaérve lepakoltam, lezuhanyoztam, majd felmentem a fogadócsaládomhoz. Mindenki mesélt a napjáról, játszottunk egy társast vagy megnéztünk egy filmet. 22:00 körül elbúcsúztunk egymástól, beengedtük a kutyákat, és indultunk aludni.
Miért érdemes belevágni?
Nekem így telt egy hétfői napom Amerikában. Remélem, hogy az Egy nap Bettivel Amerikában blogposztom nektek is megmutatja, mennyi élményt és fejlődést ad egy cserediák program. Ha tehetitek, próbáljátok ki – ezek az élmények egy életre szólnak!
Köszönöm, hogy velem tartottatok!



