Sixth Form-ba jártam, ami teljesen eltér a magyar iskoláktól. Csak négy tantárgyat tanultunk, mindet heti 6 órában. Kimondott osztály nincs, úgynevezett Tutor meeting-ek vannak heti egyszer, amikor megbeszélhettük a fontos dolgokat (mint egy osztályfőnöki óra). Az egyik legjobb dolog a kinti iskolában, hogy nagyon modern és jól felszerelt, minden körülmény adott a sikeres felkészüléshez a vizsgákra. Nem nagyon írtunk teszteket órákon, hanem januárban és májusban voltak vizsgáink, azokra készültünk egész évben. Minden tárgyból két tanárunk volt, és különböző témaköröket tanultunk velük. Egyébként nagyon barátságosak és órán kívül is közvetlenek, jókat lehet velük beszélgetni.
Mikor kikerültem, középfokon beszéltem a nyelvet, ez sokat fejlődött a program alatt. Már mindent megértek, amit mondanak, de még a hátralévő időben is szerettem volna még, ha tovább fejlődik a nyelvtudásom.
A fogadó családom nagyon aranyos volt, sokat hülyéskedtünk. Már az első hét után otthon éreztem magam náluk, mindent megtettek annak érdekében, hogy könnyű legyen a beilleszkedés, ill. hogy ne legyen honvágyam. Nagyon fontos szerepet játszottak abban, hogy végig pozitív tudtam maradni, és hogy egy percig sem bántam meg, hogy nekivágtam ennek a kalandnak. Mindent meg tudtam velük beszélni, tényleg olyanok voltunk, mint egy igazi család. Rendkívül hálás vagyok nekik és örülök, hogy hozzájuk kerültem!
Mivel egyfajta egyetemi előkészítőre jártam, az iskola nagyon lefoglalt. Hét közben csak fociedzésre jártam heti egyszer, másra nem nagyon volt időm. Hétvégén összejöttünk a többiekkel egy üdítőre és jókat beszélgettünk. Szerencsére Cambridge 40 perc buszútra volt, így lehetőségünk volt könnyen átmenni. A városban, ahol laktam, van egy nagy mozi is, oda is elmentünk, ha volt valami jó film.
A szünetekben utazgattunk, leginkább Cambridge-be, de London is szóba jött, mivel csak másfél órára volt tőlünk.
Igazából csak bizonyos személyek hiányoztak, ill. események, de úgy maga az ország nem. Könnyen el tudnám képzelni, hogy már Angliában élem le az életem, de ahhoz persze sok embert magammal szeretnék hozni otthonról! :)
Az egyetlen nehézség az egész év alatt a számomra fontos személyek hiánya, ezzel volt a legnehezebb megbirkózni.
Az egyetlen tanács, amit mondanék a kiutazó diákoknak az az, amit már biztosan sokszor hallottak és még hallani is fognak. Legyenek nagyon nyitottak és próbálják meg élvezni minden pillanatát a programnak, mert nagyon gyorsan elmegy az egy év! Használjanak ki minden lehetőséget, amit csak tudnak!
